nők papsága: A ~ és diakonátusa ellen nem egészen egyenlő súlyú teológiai érvek szólnak. A ~t az isteni jog (a lehetősége ellen szóló hittani érvekhez lásd AAS 1976:599; 1977:98; 1994:545; 1995:1114), diakonátusát az egyh. jog zárja ki. A nők lit. szolgálatának, sőt papságának kérdése nem maradt reflexió nélkül az ősegyh-ban sem. A Szent Apostolok egyházi kánonjai néven ismert, 300 k. keletkezett egyházfegyelmi irat pl. Márta, Mária Magdolna és több apostol tanácskozásának formájában adja elő annak a kérdésnek a vitáját, hogy szolgálhatnak-e nők az oltár körül: az apostolok ajkára adott hagyományos meggyőződés eszerint az volt, hogy az Úr testének és vérének átváltoztatását nem végezhetik, s hogy az apostolok nem is jogosultak efelől rendelkezni, hanem parancsuk van rá az Úrtól. Ezért mondja a Jakab ap-nak tulajdonított kijelentés: „Miben jelölhetnénk meg tehát az asszonyok feladatát, ha nem abban a szolgálatban, amellyel a szegények segítségére lehetnek?”. - Az anglikán egyh-ban a nők pappá szentelését 1994: lehetővé tették. **

MK 1994. II. 25. - Erdő 2003:487.